Вступление
[Verse 1]
Mi végigszívjuk a dekkeket,
mert Isten minket nem szeret.
Mind elfogytak a jelszavak,
a felkelők mélyen alszanak.
Nem olvassák a verseit,
a költő messzire költözik.
Nem termelik meg az ihletet
az idegnyugtató gyógyszerek,
de letompulni még pont elég.
Nézd! Fölöttünk monokróm az ég.
Tudjuk, hogy Isten nem szeret,
és végigszívjuk a dekkeket,
de az is lehet, hogy nem figyel,
mert épp egy táncdalt énekel.
[Chorus]
Gyújtsd fel mind a fényeket!
Gyújtsd fel mind, hadd égjenek!
Meglátod, a pusztulásban mennyi szépség, mennyi báj van.
Gyújtsd fel mind a fényeket!
Gyújtsd fel mind, hadd égjenek!
Meglátod, a pusztulásban mennyi szépség, mennyi báj van.
[Verse 2]
Látom, a homeless hol lakik :
a kartondoboz nappalit.
Nevéhez jutott angolul,
de nincsen lakása magyarul,
és vele szívja a dekkeket
az az Isten aki nem szeret.
A kijelzőn ő a képhiba:
tízezer pixel káosza.
A mennyországból mi szól ide?
Csak műtősteril gépzene.
Tudjuk, hogy Isten nem szeret,
és végigszívjuk a dekkeket,
de az is lehet, hogy nem figyel,
mert épp egy táncdalt énekel.
[Chorus]
Gyújtsd fel mind a fényeket!
Gyújtsd fel mind, hadd égjenek!
Meglátod, a pusztulásban mennyi szépség, mennyi báj van.
Gyújtsd fel mind a fényeket!
Gyújtsd fel mind, hadd égjenek!
Meglátod, a pusztulásban mennyi szépség, mennyi báj van.
[Outro]
Szemedből csak fáradt fény csorog
Elhasználódtál, mint a mondatok.
Nem számít már, hogy miben hiszel.
Nem múlik el, nem múlik el.
Szemedből csak fáradt fény csorog
Elhasználódtál, mint a mondatok.
Nem számít már, hogy miben hiszel.
Nem múlik el, nem múlik el.